27 ápr Térbeli párbeszéd, történelem és a modernitás között
Fellengzősnek tűnhet a cím, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy egy szimpla gazdasági épület újragondolásáról van szó, de ha közelebb lépünk majd a házhoz, látni fogjuk milyen különös figyelmet fordítottak az épületben rejlő értékek megmentésére, az anyaghasználatra, különös tekintettel az ablakok kialakítására, valamint a környező területre és a kertre.
Ez az otthon egy mezőgazdasági udvar gazdasági épületének, valamint az épület részét képező pajta átépítése nyomán valósult meg Verona kapujánál, az Adige folyó közelében. Azok, akiknek volt már szerencséje keresztül-kasul autózni Olaszországban, tucatjával találkozhattak akár az autópálya mellett is ilyen tipikus olasz „farmokkal”.
A projekt irányító motívuma egy térbeli és anyagi párbeszéd a történelem és a modernitás között. Környezeti fenntarthatóság szempontjából is nagy gonddal nyúltak az épülethez.
A hatékony energiaellátáshoz szükséges műszaki eszközök és rendszerek használata mellett, az anyagok felhasználása és a tervezési koncepció kialakítása során is különös figyelmet fordítottak az épületet övező környezetre. Az épülettel együtt a kertet is átalakították, így most már az a ház szerves részét képezi. A kert és bizonyos szempontból a ház középpontjában is egy magnóliafa áll. A négyzet alakú, fekete virágágyás szép kontrasztot mutat a kőpadlóval, amely a medencét öleli A fa és a kültéri burkolatok tökéletes párbeszédet folytatnak a házzal: lombozatának árnyékát naplementekor a kőhomlokzatra vetíti és az összes szobából látható. A homlokzatok anyagai hagyományosak és a Verona körüli vidéki építészetre jellemzőek.
Az épülettömb egy része vált lakótérré. Igyekeztek megmenteni és megmutatni azokat az értékeket, amiket anyaghasználatban és a térélményben tud az épület.
Az ablaknyílások kialakítása és a falazat rekonstrukciója során a régi boltíves kapu megmentése mellett az homlokzati nyílászárók finom kiemelése is megtörtént. A kőpárkányok és keretek szépen harmonizálnak a medencét övező térrel.
A hosszú előjáték után elérkeztünk végre a számunkra igazán lényeges momentumhoz a vörösfenyő ablakokhoz és tolóajtó szerkezetekhez. A régi, íves bejárat megmentése és fókuszba helyezése teljessé vált azzal, hogy kapott egy impozáns üvegfelületet. A függőleges osztású szerkezet felső része fix üvegtáblákat, míg az alsó rész egy tolóajtót is magába foglal. A kávaszerű kialakítás, a markáns keresztmetszet és a faanyag textúrája gyönyörű kontrasztban áll a stílusosan öregedő falfelülettel. A földszinten lévő többi tolóajtó, valamint az ablakok is hasonló kvalitást mutatnak.
A függőleges osztású szerkezet azon kívül, hogy szép, főhajtás is a környéken jellemző régi faszerkezetű gazdasági épületek előtt. A belső tér szintén bátran nyúl a fához. A furnérozott felületek ilyen nagyvonalú használata sajnos idehaza igen ritkán látható. Esetünkben a fehér falfelületekkel, valamint a néhol visszaköszönő eredeti szerkezeti elemekkel szépen egészítik ki egymást. A nyírfa rétegeltlemez burkolat meghatározza a belső teret, világosan megkülönböztetve a
ház különféle részeit.
A tervezés a Studio Wok építésziroda munkája. Az épületről és stúdió munkáiról itt olvashatsz
bővebben. https://www.studiowok.com/project/countryhome/
Ne feledd: az igazi ablak az fa!